Kunoichi

Többször is belefutottam már a teóriába, miszerint a baja jutott nőknek segítségkérés helyett a "Tűz van!, Tűz van!" felkiáltással kellene jelezniük. Csoportok, facebook oldalak, blogok terjesztik tovább a kezdeményezést. Véleményük szerint ezzel a felkiáltással sokkal több figyelmet tudnak a bajba jutott nők “magukhoz vonzani”, mintha egyszerűen megmentőért sikoltoznának. A gondolat központjában az a feltevés áll, hogy míg a tűzeset kapcsán az emberek reflexszerűen segítségért telefonálnak, addig sokan ignorálják az utcai segítségkérést, saját biztonságukat megőrizendő inkább elkerülik a közbeavatkozást. Igazából én mindig szkeptikus voltam, a túlzott logikával megmagyarázott megoldásokkal szemben, bármennyire is jónak tűnik a megoldás teoretikus szemszögből nézve. Rögtön el is határozom, hogy ha bármikor ilyen helyzetbe kerülnék a hagyományos megoldás helyett én is kigyulladó tűzről fogok kiabálni....

...azonban bennem itt van egy nagy DE, ha én ilyen stresszes helyzetbe kerülnék, egyáltalán eszembe fog jutni a jól megszokott rutintól eltérni és egy oda nem illő dolgot cselekedni? Nem érzitek úgy mintha valaki azt kérné, hogy mindig amikor valaki tüsszent, mondd azt görögdinnye? Én egy kicsit igen, valahogy nem ez passzol a képbe. Sok nőnek még az is nehézséget okoz, hogy a jól megszokott "Hagyjál... Ne..." felkiáltások helyett , megtanulja durvábban elküldeni erőszakoskodóját a fen*be. Nem ez ivódott bele a lányokba.

A hallótávolságon belül lévők a szerint fognak cselekedni amit észlelnek - tekintsünk most el attól a gyakorlati kérdéstől, hogy hány ember hajlandó egyáltalán közbeavatkozni, ez egy másik kérdéskör - vagy amire figyelmesek lesznek. Nem tartom valószínűtlennek, hogy valaki mikor realizálja magában, hogy valójában nincs is tűz, egyszerűen túlteszi magát a meglepetésen és kérdés nélkül tovább áll. Esetlegesen a szeme nem is pásztázik egy bajba jutott nő után miközben a füstölő ablakokat kémleli. Vagy ha észleli is a szitációt, mit gondoltok közbelép vagy hív segítséget, miközben realizálja, hogy a megtámadott igazából nem is kiáltott beavatkozásért?

Azt gondolom, hogy ettől eltekintve ha valaki tényleg segítségre szoruló emberrel találkozik, legyen az nő vagy férfi, akkor nem fog hezitálni, hogy segítő kezet nyújtson, akár ha csak egy mobiltelefon hívás formájában is. Lehet, hogy optimista vagyok? A lényeg az, hogy mindenképpen kiáltsunk valamilyen módon segítségért, adjuk meg az esélyt embertársainknak, hogy megmentsenek minket.

A női test célzott erősítés esetén külön bánásmódot kíván. Csípő-váll arány férfiaknál 0,85, amely csípőtől vállig lineárisan csökken, míg nőknél csak a derék-csípő arány 0,7 amely a deréktől a vállig megint nő. Ez a férfiaknál egy masszív, összefüggő izmokból álló felsőtestet képez, sőt, a férfiakra általában nem jellemző, hogy csípő alá híznának, elsősorban a hasi tájékra szoktak. Nekünk biológiailag nem adott egy ilyen összefüggő izmos felsőtest, sőt, ahol a férfiaknak a hasi tájékon izom van, ott nálunk a belső nemi-szervek helyezkednek el, lényeges teret elfoglalva.

Továbbá a férfiak sokkal több tesztoszteront (10-30 nmol/liter) termelnek mint a nők (1 nmol/liter), amely felelős a a csont-, izom-, és immunrendszer erősítéséért, anyagcsere ösztönző és zsírégető hatású, növeli a fizikai teljesítőképességet és az izomtömeget, növeli a koncentrálóképességet. A mi szervezetünk ösztrogén hormonban bővelkedik, amely noha szintén szteroid (szteránváz az alapú hormonok), de eltérő tulajdonságokkal is rendelkezik: növeli a zsírraktározást, csökkenti az izomtömeget (a női másodlagos nemi jellegek kialakításán kívül persze).

Ez nem jelenti azt, hogy akkor nekünk nőknek „esélyünk sincs”, egyszerűen csak más oldalról kell megközelítenünk – biológiai adottságainkhoz igazodva – testünk karbantarását, mint egy férfinak.

Akármilyen kigyúrt támadóval is kerülünk szembe, az érzékeny pontok ismerete csak előnyt jelenthet számunkra, mert mindenkin megtalálhatóak és igencsak fájdalmasak. Közismert tény, hogy a lágyék támadása hatékony, de ugyancsak fájdalmas pontokból még számtalan található:

• Nyúlj bele a szemébe, akkor nem csak fájdalmat okozhatsz, de ideiglenesen a látását is megzavarhatod.
• Ott van az orra, mindenkinek nagyon érzékeny, ütésre könnyezést okozhat. Nyúlj bele körömmel, a legnagyobb bikát is el lehet vezetni az orránál fogva.
• Ahogy éred karmold meg az arcát, harapd a fülét, ezzel nem csak nagy fájdalmat tudsz okozni, de az elszántságodat is megmutatod vele.
• Egy pontos pofon a fülre beszakíthatja akár a dobhártyát is, használd a táskádat, kulcsodat, ha kéznél van, ezzel fokozhatod az ütéseid erejét.

Lehet, hogy mindez leírva brutálisnak hangzik, de nem szabad azt hinni, hogy egy olyan elvetemült ember, aki nőkre támad rá, nem tenne ennél is rosszabbat is.

De vajon elmondható, hogy elég egy hatásos pofon és utána futás?

Ha már belementél a hadakozásba semmiképp se szabad leállni, egy felbőszített ellenfélnek nem szabad hátat fordítani. A harcnak, akkor van vége, ha el tudsz menekülni vagy a támadó futamodik meg. Ha ezek nem valósulnak meg, akkor addig kell támadnod, amíg harcképtelenné nem teszed az ellenfeled, utána pedig mindenképp húzódj menedékbe és hívd a rendőrséget. Nincs idő kifulladni, nem állhatsz meg egy szusszanat erejéig és nem szánhatod meg az erőszakoskodót.

Az, hogy mennyi idő alatt lehet egy támadásra felkészülni, leginkább a gyakorló hozzáállásától függ, sokan különböző motivációkkal mennek önvédelmi edzésekre, ami sokukban közös, az a tévhit, hogy az önvédelem gyorsan is elsajátítható. A lányoknak sokkal több időbe telik megtanulni fájdalmat okozni és bizony meg kell tanulniuk az ütéseket is elviselniük, hogy a szervezetüket ne érje sokként ha rájuk támadnak. Fontos a fokozatosság, egy komplikált szituáció megoldásához, mint például egy fegyveres rablás elhárításához sok apró részletet kell megtanulni. Az önvédelmi alapoktatás sokszor elég lehet egy alapkonfliktus kezeléséhez, amennyiben valaki megfelelő hozzáállással kezd neki az edzéseknek, de a legtöbb nőnek több időre van szüksége az agyuk átprogramozásához. 

„Még az egyetem elején vettem egy gázspray-t, úgy láttam szükségem lehet rá, hiszen kezdtek egyre inkább éjszakába nyúlni a hazaútjaim. Szerencsére még soha nem volt szükségem rá, de azóta is mindig ott lapul a táskámban, ha lehet mindenhová magammal viszem. A használata egyszerű, bárki képes szembefújni vele a támadóját. Csak egy kicsi tégely, egy gomb, engem mégis magabiztossá tesz."

Sok lány vág neki az estének hasonló gondolatokkal, de tényleg biztonságban érezhetjük magunkat? Rábízhatjuk magunkat egy lejárt szavatosságú spray-re? Sokszor a biztonság látszata, az elképzelésekre épített védelem, mint egy légvár omlik össze amikor a félelem valósággá válik és helyzet komolyra fordul.

Egy hétköznapi tárgy, ha fegyverként tudjuk alkalmazni, valóban nagyban növelheti az esélyeinket, de nem szabad mentsvárként csak ebbe az egy dologba kapaszkodni. Önmagában egy eszköz képtelen megfelelő védelmet nyújtani, elsősorban mindenkinek magára kell számítania. A felkészültség és a szerencse lesz az, ami végül eldönti, hogy egy támadás áldozata mennyivel ússza meg a történetet. A lányok többsége alapból hátrányból indul, őket gyerekkorukban nem harcolni tanították, nem G.I. Joe katonákkal játszottak háborúsdit és nem verekedtek a haverokkal a ház mögött, amíg anyu az ebédet készítette elő. A lányokat hagyományosan a megelőzésre tanították, hogy ne szálljanak be idegenek autójába és ne keressék a bajt. Igen ám, de mit tehet egy nő, ha a baj találja meg Őt? Erre keresünk választ és próbálunk meg összeszedni olyan alapvető technikákat, amelyek minden nő számára könnyen elsajátíthatóak és beilleszthetőek a természetes védelmi eszköztárába. Kérdéseinkre válaszol Darányi Gábor, a Seijin Dojo oktatója, rendszeresen tart önvédelmi edzéseket nőknek, az ő segítségével szemezgettünk a legjobb praktikákból:

Mi a legalapvetőbb tanács, amit mindenkinek érdemes megfogadnia?

Lerágott csont, de nincs új a nap alatt, légy mindig körültekintő! Kerülj tisztába a környezeteddel, figyeld tudatosan a körülötted lévő embereket, és ha valami azt súgja, hogy nem vagy biztonságban, akkor inkább menj el onnan. Az általános közhiedelemmel ellentétben ma már sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat, mint akár 50 évvel ezelőtt, így az emberek többsége nem tanult meg figyelni a saját megérzéseire, hiszen nincsen nap mint nap szüksége az önvédelemre. A félelem nem tesz senkit áldozattá, önmagában véve még jó is lehet, hiszen azt jelenti tudatában vagy a veszélynek, egészen addig amíg nem hagyjuk, hogy a rémület irányítson bennünket. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy az egész napot készenléti állapotban kell tölteni, de higgy a megérzéseidnek, hafigyelsz rájuk előre figyelmeztethetnek.

Mi történik ha a megérzéseknél gyorsabban jön a baj?

 Akkor ne hezitálj! Pár napja a Margit-szigeten szemtanúja voltam, hogy egy vastag ág recsegve, ropogva leszakadt egy padon ücsörgő pár mellett. Ők csak döbbenten várták, ahogy az ág becsapódik tőlük fél méterre. Nem lett senkinek sem baja, de ez csak a szerencsének volt köszönhető. Ha veszélyben az életed, cselekedj! Akkor már nincs idő terveket gyártani. A legrosszabb, amit tehetünk, ha lefagyunk.

Mi az első rekció, ha valakit szándékosan támadnak meg? 

Általános vészhelyzetekre az emberek többségének megvannak a begyakorolt reakciói, megtanítják, merre menekülj, ha tűz üt ki, hogy ne kezdj el futni, mikor egy felbőszült kutya ugat rád vagy ne pusztakézzel akard ellökni, ha valakit megráz az áram. Ezek a protokollok nagyon hasznosak, segítenek lerövidíteni a reakcióidőt. Támadás esetén is hasonlóan működünk, ezért minden nőnek meg kell tanulnia a megfelelő válaszreakciókat beépítenie az eszköztárába. Veszély esetén, az agyba küldött parancsoknak minél egyszerűbbnek kell lenniük. Előre le kell gyártanunk őket, mintha egy kapcsolót hoznánk létre arra az esetre, ha nincs idő minden lehetőséget végiggondolni. Nem tudjuk mindig a legjobb megoldást kiválasztani, de nem is szükséges, mert a lényeg az, hogy működjön:

• Ne legyél „jó kislány”, a támadód sem „jó fiú”. Az életed a legfontosabb, tegyél meg mindent amit tudsz a védelméért. Sikíts, rúgj, harapj, karmolj, kiabálj segítségért. A nőket ért támadások többségében nem számítanak nagy ellenállásra, egy intenzív ordítás, vagy akár egy vad visszatámadás el is ijesztheti a kis stílű bűnözőt.

• Keress gyenge pontot, és azt támadd erősen. Általában a támadó sokkal erősebb felépítésű, mint az áldozat. Legalábbis meg van győződve erről. Ne akarj sportszerűen viselkedni vele szemben. Ahogy egy régi edzőm mondta versenyre készülés előtt, „Mindent szabad, amit a bíró nem lát”. Az életben pedig nincsenek bírók, és érmek sem. A díj az, ha épp bőrrel megúszod a fenyegetést.

• Gondold végig miért érdemes kockáztatnod a testi épségedet. Harc közben nagy esélye van annak, hogy te is megsérülsz és a végkimenetelre sincs garancia, viszont vannak olyan szituációk, amikor nem marad más választás. Ezt mindenkinek a maga temperamentumához képest kell végiggondolnia, miért vállalja a rizikót. A tárgyi értékek pótolhatóak, azokért nem éri meg felvállalni a konfliktust. Ha csak a pénztárcádat akarja megszerezni, lépj egyet hátra, ejtsd le és menekülj minél messzebbre, menj forgalmas helyre. Ha viszont valaki meg akar erőszakolni, akkor már teljesen más szituáció áll fenn. Aki meg sem próbál visszatámadni, akár egy életen át is bánhatja. A test sérülései gyorsabban begyógyulnak, mint a lelki sebek. „Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.”. – Bertolt Brecht

Mire számíthatsz ha felveszed a kesztyűt?

Ne higgy a filmeknek, azt nem a való élet, hanem egy rendező irányítja, akinek az egyetlen célja látványos jeleneteket alkotni, és nem pedig a köznevelés. A valóságban elég kicsi az esélye annak, hogy az utolsó pillanatban csodás megmenekülés történik, el kell, hogy keserítselek benneteket de Superman nem létezik… a realitásban minden sokkal nyersebben történik, nincsenek kész forgatókönyvek és semmi sem 100%-os. Ezért ezt ne is vedd receptkönyvnek, nem szeretnék jól megkoreografált mozdulatsorokat adni, mert én ezekben nem hiszek. Minden szituáció más, ezért mindig különböző válaszreakció szükséges. A gyakorlati részt nem lehet papírból megtanulni. Viszont az alapszabályok sohasem változnak. Bíznod kell önmagadban, és merj cselekedni!